Vitányvár

A vár keletkezésének idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetőleg az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építtette a tatárjárás után. Várnagyként a Gutkeled nemzetségből származó II. Mihályt 1329-1324-ben említik az oklevelek, és mint királyi vár „Castrum Vitam, Vytam, Wyttam” alakban 1379-ben szerepel a fennmaradt iratokban. Luxemburgi Zsigmond 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Alber király 1437-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba a várat, majd fia, János, I. Ulászló királytól adományként is megkapta. A várat 1493-ban Egerváry László horvát bán, később Egerváry István birtokolta. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. A vár a török harcok idején többször is gazdát cserélt. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a várat elfoglalhassa. A 18. századtól az Esterházy család tulajdona volt. Anyagát építési célokra használták fel.

A belső várnak két 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt, melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. Az északnyugati torony északnyugati oldalán egy további épületrész is a belső vár része lehetett. További kisebb épületrészek az udvarban a védőfalak mellett helyezkedhettek el. A 20. század végéig mindkét torony a részben falkorona magasságáig (helyenként kb. 15 m magasan) állt, felül a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és boltozatok nyomai.

A belső várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.

Megtekintek egy videót a vár mai állapotáról.