Vértessomló

A település már a római korban is lakott hely volt. Környékén gyakran találtak római kori leleteket. Találtak itt a múlt sz. elején un. fűtőpincéket, melyeket a rómaiak a házaik fűtésére alkalmaztak.

Első okleveles említése 1326-ból való Semyenfelde (Semjénfölde) alakban. Csák nemzetségbeli István fiai 1326-ban átadták Károly Róbert királynak csereképpen.

1426-ban Zsigmond király idején SOMOLYA, a törökdúlás után Pusztasomlyó , majd Bakonysomló néven van említve. Jövedelme a tatai vár fenntartását szolgálta. 1453 táján ez a vértesi település is elpusztult, s hosszú ideig lakatlan is maradt.

1643-ban a Zichyek, 1697-ben a Krafftok tulajdonát képezte.

1727-ben az Esterházy család birtokába került, a tatai uradalomhoz tartozott.

Esterházy József telepítette be német telepesekkel. A telepítési szerződésben Puszta-Somló néven van említve. Ezt a Somló nevet német telepesei a maguk kiejtése szerint Semle hangzással ejtették, a helytartótanács e hibás kiejtés nyomán Zsemlyére torzította el a település nevét, mely aztán rajta is maradt 1890-ig, mikor miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta.

A település melletti erdő szélén 1736 előtt kis kápolna állt, melynek szomszédságában egy remete lakott. 1736-ban Esterházy József a düledező kápolnát megnagyobbíttatta, szentéllyel látta el. Egy bécsi kereskedő felesége, Fahrer Mária pedig a bécsi kapucinusok templomában őrzött Mária kegykép másolatát készíttette el a kápolna számára, melyhez a vidék népe hamarosan sűrűn kezdett zarándokolni. A község ez alapján vált búcsújáró hellyé, ahova különösen Sarlós-Boldogasszony napján zarándokoltak. 1875-ben a kápolnát templommá alakították.

A falu lakosai bányászattal, faszénégetéssel, mészégetéssel foglalkoztak.

(Forrás: Wikipedia)